Társadalmi szintű infantilizáció: Miért gondolják sokan, hogy a felnőttkor krízisének vagyunk szemtanúi?

Gyerekfelnőttek, kamaszfelnőttek, bumeránggyerekek, bumeránggeneráció. Különböző kifejezések, amelyek ugyanazt a jelenséget írják le. Kritikus hangok évtizedek óta a társadalom összeomlására figyelmeztetnek. Úgy gondolják, a mai felnőttek nem hajlandók felnőni, önzők és hedonisták. Vajon tényleg ekkora a baj: a felnőttkor eltörlését, a gyermekkor meghosszabbítását látjuk?

Társadalomkritikusok több „nyomot" találtak a mai felnőttek életében, amiket az infantilizált társadalom tünetének tartanak. A felnőtt élet „hanyatlásáért” felelősnek tartják az oktatást, amely „babusgatja” a főiskolásokat/egyetemistákat, a fogyasztói szokásokat, a popkultúrát, médiát, olyan népszerű műsorokat, mint a Jóbarátok, és az úgynevezett. „terápiakultúrát” is, amely szerintük a felnőtteket minden témára érzékennyé teszi.

Cikkünkből kiderül:

1. Hogyan jelenhet meg az infantilizáció a viselkedésben és a kommunikációban?
2. Mit tekintenek a kritikusok a társadalom infantilizációjának?
3. Milyen okok állhatnak a kapcsolati és a társadalmat érintő infantilizáció mögött?
4. Milyen negatív következményekkel járhat az infantilizáció?

Infantilizáció a viselkedésben és a kommunikációban

Infantilizáció alatt azt a jelenséget értjük, amikor valakit nem a korának megfelelően, hanem fiatalabbként kezelünk, úgy, mint aki nem rendelkezik a megfelelő képességekkel, kompetenciával, hogy megoldja a problémáit, önálló döntéseket hozzon stb. Megjelenhet a szülő–gyermek kapcsolatban, párkapcsolatban, az oktatásban, a munkahelyen, idősotthonokban. Egyes társadalmi csoportok nagyobb valószínűséggel lehetnek kitéve infantilizmusnak amiatt, ahogy a társadalom látja őket, így a gyerekek és fiatalok, a nők, a fogyatékkal, autizmussal, krónikus betegséggel élők, az idősek.

Az infantilizáció jelei közé tartozik:

1. Beavatkozás a másik problémáiba, életébe, döntéseinek, tetteinek kritizálása, megkérdőjelezése, elbizonytalanítás, javaslattevés kéretlenül
2. A másik inkompetensként, felelőtlenként, megbízhatatlanként való kezelése, amikor annak nincs alapja
3. Túlféltés: nem hagyni, hogy a személy szembenézzen a kihívásokkal, a felelősség átvétele tőle
4. A másik személy szabadságának, függetlenségének korlátozása, döntések hozatala helyette
5. A személy tapasztalatainak, érdemeinek lekicsinylése, semmibevétele
6. Kommunikációban leereszkedő, lekicsinylő, lekezelő stílus
7. Folyamatosan kapcsolatban lenni a személlyel telefonon, közösségi médián keresztül

Az infantilizáció lehet tudatos, máskor viszont a személy nem veszi észre, hogy infantilizálja a másikat. Kapcsolódhat a kontroll gyakorlásához, az autonómia, a függetlenség, önálló vélemény eltörléséhez, a konformitáshoz, a „rendteremtéshez”, emberek vagy embercsoportok bizonyos körökből való kizárásához, diszkriminációhoz; igazolásként szolgálhat jogok megvonásához, büntetéshez.

Társadalmi szintű infantilizáció a kritikusok szemével

Már a nyolcvanas években születtek olyan cikkek, amelyek egy egyre inkább infantilizálódó társadalmat kritizáltak. Többen szociális krízisről, a felnőttkor kríziséről beszéltek. A kritikusok jellemzően az alábbiakat emelik ki mint a társadalom infantilizációjának tüneteit:

1. A hagyományos felnőtt szerepek idejének kitolódása (házasság, gyermekvállalás)
2. A felnőttek ugyanazokat a ruhákat hordják, mint a gyerekek, kamaszok
3. Felnőttek animációs műsorokat, videójátékokat, képregényeket, elsősorban gyerekeknek szóló tartalmakat fogyasztanak
4. Felnőttek játékokat vásárolnak maguknak; plüssöket, akciófigurákat gyűjtenek
5. A digitális eszközök, operációs rendszerek, internetes böngészők stb. „gyerekes” megjelenéssel rendelkeznek pl. színek, különböző állatfigurák, logók, valamint a felhasználókat gyerekként szólítják meg
6. A fogyasztói társadalom, média gyerekként kezeli a felnőtteket; korábban gyerekeknek, kamaszoknak szánt termékeket kortól függetlenül vagy kifejezetten felnőtteknek ajánlva reklámoz
7. A fiatalság előnyben részesítése, az öregedéstől való félelem erősítése
8. Fiatalságot, fiatalodást ígérő reklámok és termékek
9. Fiatal felnőttek szülőkkel való együttélésének normalizálása
10. Fiatal felnőttek, akik a felnőtt élettel együtt járó felelősségekről panaszkodnak
11. A gyerekeket a felnőtteknél intelligensebbnek bemutató videók, televíziós műsorok elterjedése (pl. Okosabb vagy, mint egy ötödikes?)
12. Az oktatásban és a munkahelyen megjelenő infantilizáló viselkedés (autonómia, önállóság, önálló döntéshozatal megvonása, túlzott ellenőrzés)
13. A gyerekek szülők általi infantilizálása
14. A „terápiakultúra”, „biztonságos helyek” kialakítása a munkahelyeken, főiskolákon, egyetemeken; a felnőttek védelme vagy figyelmeztetése olyan szavaktól/szavakra, amelyek például traumához kapcsolódhatnak (halál, nemi erőszak, bántalmazás stb.)

Készülődő felnőttkor, kontrolláló szülők, média és szexizmus

Egyes jelenségek, amelyeket számos kritikus az infantilizáció eredményének tekint, nem csak az infantilizációból következhetnek. Figyelembe kell venni a változó értékeket, a hagyományos felnőttszerep átalakulását, a gazdasági folyamatokat, az oktatásban, gyermeknevelésben bekövetkező változásokat. A mai fiatal felnőtteknek sokkal több lehetőségük van; számos életpálya közül választhatnak; a mentális egészség, az önismeret hangsúlyosabb a fejlődésükben. Sokak számára a húszas évek az önkeresésről, a felfedezésről, kísérletezésről szólnak, és nem akarnak megállapodni egy olyan állásnál, ami „csak” a megélhetésüket biztosítja, de boldogságot, lehetőséget az önkifejezésre nem ad, és nem tükrözi az érdeklődésüket. A felnőtté válást ma már nem feltétlenül a házasság és a gyerekvállalás jelenti, hanem 1) a személy felelősségvállalása önmagáért, 2) az anyagi függetlenség elérése és 3) az önálló, független döntéshozatal. Ezek az elmúlt évtizedekben megfigyelt változások a készülődő felnőttkor ismérvei, és nem feltétlenül jelentenek infantilizált felnőtteket.

Egyes változások azonban hozzájárulhatnak az infantilizációhoz, így például a helikopterszülők jelensége, akik nagymértékben beavatkoznak gyermekeik életébe. A túlzott mértékű kontroll és beavatkozás összefüggésben lehet a fiatal felnőtteknél kialakuló depresszióval, az iskolából való hiányzással is.

Útjában áll a képességek fejlesztésének, alááshatja az önbizalmat, alacsony önértékeléshez, szorongáshoz vezethet. Megfoszthatja a fiatalt olyan tapasztalatoktól, amelyek által bizonyíthatná magának, hogy képes helytállni az életben.

A jelenség hátterében több lehetséges tényező is állhat. A szülő vágya, hogy megakadályozza, hogy gyereke hibát kövessen el, a felnőtt gyerek elengedésének nehézsége, anyagi, akadémiai támogatás, a függetlenedés megakadályozása, kontroll gyakorlása a gyerek felett.

A médiában a fiatalság ünneplését látjuk, a szépségideál a fiatalkort jelenti, miközben az öregedés kifejezetten negatívan értékelt a köztudatban. A fiatal felnőttek egyre növekvő félelmekről számolnak be a felnövést illetően, amiben szerepet játszhat az öregedés, időskor megjelenítése a médiában (a jövőt illető bizonytalanság, a munkavállalás problémái, anyagi nehézségek stb.).

A média hozzájárul a nagymértékű fogyasztáshoz is. Kritikusok szerint a fogyasztásra ösztönző marketing gyakran a kamaszok életmódját helyezi fókuszba, hangsúlyozza, hogy a „kamasz ízlések” a felnőtteknek is valók, mi több, bizonyos termékek vásárlása segít a fiatalság megőrzésében. E vélemények szerint a fogyasztói kultúra hozzájárul az infantilizációhoz azáltal, hogy a felnőtteket „képzelt szükségletek” kielégítésére biztatja. Az eredetileg gyermekeknek szánt média népszerűsége felnőttek körében lehet nosztalgia és eszképizmus eredménye is.

A gazdasági, politikai, szociális helyzet változása, bizonytalansága sokaknál szorongást okozhat, és bizonyos könyvek, képregények, filmek fogyasztása komfort- és biztonságérzéssel jár, a gondtalan gyermekkorba való visszatérést jelenti.

A szexizmus is szerepet játszhat az infantilizációban. Ilyen, amikor felnőtt nőket lányoknak hívnak, kétségbe vonják a kompetenciájukat egy adott területen azért, mert nők, vagy megkérdőjelezik a tapasztalatukat egy témával kapcsolatban, mert „a nők úgyis túl érzelmesek, és sok mindent túlreagálnak”. A férfiakat is infantilizálhatják nemi sztereotípiákat alapul véve, például amikor azzal viccelődnek, hogy egy férfira a párja nem bízhat rá semmi háztartással, gyerekneveléssel kapcsolatos dolgot, mert nem tudja megfelelően elvégezni, nem ért hozzá.

Az infantilizáció lehetséges következményei

Az egész társadalom infantilizációját illetően nincs egy pszichológusok által elfogadott definíció, tünetegyüttes, amely infantilizáltnak minősít egy felnőttet, csak mert képregényeket olvas, vagy szuperhősfilmeket néz. Hiányoznak a vizsgálatok, amelyek validált mérőeszközökkel összehasonlítják, miben különböznek az ún. gyerekfelnőttek azoktól, akik a kritikusok szerint ténylegesen felnőttek. Bár bizonyos megfigyeléseket nem lehet tagadni, így a videójátékokkal játszó felnőttek nagy számát sem, a hatások nem feltétlenül vagy kizárólag negatívak. Ettől függetlenül magának az infantilizációnak számos negatív következménye lehet:

1. A tapasztalat hiánya, hogy hibázni az élet része, tanulhatunk hibáinkból, és meg tudunk küzdeni a kudarcokkal is
2. Az önállóság, önálló döntéshozatal, autonómia hiánya
3. Elégtelen problémamegoldó, konfliktuskezelő, szociális képességek
4. Az elvárások csökkenése önmagunkkal szemben
5. Alacsony önértékelés, a kompetenciaérzet hiánya
6. Bizalmatlanság, a világtól való félelem
7. Depresszió, szorongás, a reménytelenség, elveszettség érzése
8. Az érzelemszabályozás, önszabályozás elégtelensége
9. Gyengébb reziliencia
10. Felelőtlenség, a felelősség hárítása
11. Túlzott énközpontúság
12. Feljogosítottság érzése
13. Rövid távú jutalmak előnyben részesítése

A társadalom infantilizációja évtizedek óta téma a médiában, ami a felnőtt életben bekövetkezett változásokról erősen negatív képet festett. Magazinok, cikkek a fiatal felnőtteket önzőnek, lustának, hedonistának, felelőtlennek, megbízhatatlannak, éretlennek ábrázolják, akiknek nincs jövője. E nézeteket nem támasztják alá bizonyítékok, statisztikai adatok. Kutatások alapján a fiatalabb generációk felnőttei nem rosszabbak az idősebbeknél, és több generációs különbségnek tulajdonított jelenség mértékét eltúlozzák a médiában. Ugyanakkor az infantilizáció jelen van a társadalomban, és súlyos negatív hatással lehet a pszichológiai működésre.