Tipikus mondatok, amik érzelmi bántalmazásra utalnak

Amikor egy érzelmileg bántalmazó közegben töltjük a mindennapokat, olyankor a bántalmazás az életünkben szinte normává válik. Ilyen esetben sajnos nagyon nehéz felismerni, hogy amiben élünk, ahogyan bánnak velünk, az nincsen rendben. A bántalmazóink gyakran kicsavarják a történteket, és elhitetik velünk, hogy torzultan éljük meg a valóságot. A kiút első lépése a felismerés. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy észrevegyük, amikor bántalmazásra utaló mondatokat hallunk.

Az érzelmi bántalmazás egyes szakértők szerint bizonyos szempontból veszélyesebb a testi bántalmazásnál, ugyanis a világképünket és az önmagunkról alkotott elképzeléseinket ássa alá. A lelki abúzus hatására tulajdonképpen fokozatosan veszítjük el a biztonságos világba vetett hitünket. Ha valaki már egészen kiskora óta lelki terrorban cseperedik fel, esetében kisebb valószínűséggel fejlődik ki az ősbizalom. Ez különösen veszélyes, hiszen ez a fajta bizalom alapozza meg a reményre való képességünket. Ha képesek vagyunk hinni abban, hogy a világ alapvetően biztonságos hely, és a negatív élmények inkább kivételek, mint szabályok, akkor könnyebben túljuthatunk a nehézségeken. Ez a hozzáállás segíthet abban, hogy a negatív tapasztalatokat ne általánosítsuk, hanem elszigetelt eseményként kezeljük. Így megőrizhetjük az alapvető bizalmunkat az életben, ami erőt adhat a továbblépéshez. 

Cikkünkből kiderül:

1. Hogyan ismerjük fel a törődésbe csomagolt kontrollálást?
2. Mit jelent pontosan a „jegelés", és milyen helyzetekre adott válaszként gyakorolják a bántalmazók?
3. Miért olyan nehéz a környezet számára felismerni az érzelmi bántalmazást?

A bántalmazó kapcsolatokból való kiút első lépése a felismerés. Az alábbiakban olyan tipikus mondatokat mutatunk be, amelyek gyakran elhangzanak a bántalmazótól.

„Kis butus vagy”

A degradálásnak számos megnyilvánulási formája lehet. Előfordulhat, hogy szarkazmust használva sértegetnek bennünket. Egy további tipikus példa, amikor mások előtt járatnak le minket. Gyakran társul a lekicsinyléshez a gázlángozás is, vagyis amikor érvénytelenítik a megélésünket: „Jaj már, olyan érzékeny vagy! Tudod, hogy csak viccelődtem. Te mindent túlságosan is magadra veszel.”

Ha megpróbálunk kiállni magunkért, úgy keretezik a dolgot, hogy velünk van probléma, mi vagyunk a hibásak. Ez kiváltképpen nyomasztó, hiszen nem csupán megszégyenítenek bennünket, de a megélésünket is invalidálják.

A folyamatos, hosszan tartó megalázás súlyosan alááshatja az önbizalmunkat.

„Nélkülem semmire sem mennél”

A bántalmazást vörös zászlóként jelzi, amikor valaki a másik élete felett fokozatosan, megkomponáltan átveszi az irányítást. Különösen ártalmas, amikor a manipuláció egyik formájaként gondoskodásba csomagolják a súlyos kontrollt. Eldöntik helyettünk, mit együnk, milyen ruhába öltözködjünk. Szélsőséges példa lehet, amikor az anyósunk „meglep” bennünket, és amíg nem tartózkodunk otthon, „rendet rak", átrendezi a lakásunkat. Ez a gesztus elsőre jószándékú törődésnek tűnhet, valójában azonban inkább úgy hat, mintha beleszólna az életünkbe, és a saját szabályait szeretné érvényesíteni. Nehéz helyzetbe kerülhetünk, mivel ha kifejezzük nemtetszésünket, hamar érhet bennünket támadó reakció, miszerint hálátlanok vagyunk.

A kontrollálás megmutatkozhat abban is, amikor a bántalmazást elkövető fél gyerekként bánik velünk. Fontos döntéseket hoz meg helyettünk, és elhiteti velünk, hogy ő jobban tudja, mi a jó nekünk. Visszafogja az önállósodási törekvéseinket, és amennyiben a magunk útját szeretnénk járni, akkor azt leértékeli. Súlyos esetben a pénzköltésünket is kontrollálhatja.

„Mindenért te vagy a hibás”

Egy bántalmazó személy nem vállal felelősséget tetteiért. Ehelyett inkább úgy alakítja a narratívát, hogy az áldozatai tehetnek mindenről. 

Ha valami rosszul sül el, minket hibáztat. 

Hiányosságaira csekély rálátással bír, azonban mások hiányosságait nemcsak azonnal kiszúrja, de fel is nagyítja. Sajnos ez a fajta bántalmazás a környezet számára nehezen észrevehető, mert a bántalmazók sokszor olyan narratívába ágyazva adják elő a történteket, amelyben ők az áldozatok. Az esetleges felelősségre vonó személyek pedig az ő „csomagolásukban” gonosztevők – vagy még jobb – elmebetegek. 

A nárcisztikus személyiségzavarral élőkre kifejezetten jellemző manipulációs technika, hogy egészében kicsavarják a valóságot és másokat megvezetve úgy adják elő a történteket, hogy ők vagy a hős vagy az áldozat szerepében tetszelegjenek. A valóságban azonban sokszor sajnos egyik sem igaz, hanem ők a bántalmazás elkövetői. 

„Ha hibázol, nem érdemled meg a szeretetemet”

Komoly ártalmakat szül az a (jellemzően) szülői magatartás, amikor a gyermeket hibáiért csenddel veréssel bünteti. Amennyiben a gyermek csínytalankodott, esetleg elmúlasztotta a neki kiosztott házimunkát vagy rossz jegyet hozott haza, a szülő „jegeli” a szeretetét. Azaz ideiglenesen visszafogja a gondoskodást. Például lehet, hogy a gyermeknek fontos meccse van a hétvégén, és hiába beszélték meg előlezetesen, hogy a szülő kimegy szurkolni, nem jelenik meg, hogy a szeretetmegvonással bűntesse a gyermeket.

Miért különösen káros ez a gyermek pszichéjére nézve? Gyermekkorunkban a szüleink, nevelőink elsődleges modellként szolgálnak a szeretetteljes kapcsolatokra. A szeretet valójában egy tanulható képesség. 

Amennyiben a családunkban azt tanultuk meg, hogy a szeretetbe belefér a másik bántalmazása, nagy eséllyel lépünk felnőtt korunkban szintén bántalmazó párkapcsolatokba, mert biztonságot lelünk az ismerős élmények medrében.

Az is sűrűn megfigyelhető tendencia, hogy a bántalmazott gyermekek későbbi felnőtt korukban maguk is bántalmazzák a párjukat/gyerekeiket. Ez azzal magyarázható, hogy nem tudatosan azonosultak a saját szüleik büntető készenlétével. 

A jó hír azonban, hogy miután a szeretet tanulható, így egy egészséges, gyógyító kapcsolatban átírhatóak a régen berögzült, bántalmazó mintázatok.

„Fázom, úgyhogy vegyél kabátot”

A fenti mondat a kóros összeolvadottságra utal. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a bántalmazó fél megkárosítja az énhatárainkat és nem egy önálló, külön entitásként kezel bennünket (ahogy az egy egészséges kapcsolatban működne), hanem önmaga kiterjesztéseként tekint ránk. A saját betöltetlen érzelmi alapszükségleteit rajtunk keresztül kívánja megvalósítani. Továbbá sűrűn megfigyelhető a jelenségkör olyankor is, amikor a szülők a saját megvalósítatlan álmaikat erőltetik a gyermekükre. Például, amikor egy édesanya világéletében balerina akart lenni, de nem volt rá lehetősége, így saját lányát járatja balettra. Ez igencsak problémás, ha a lányának valamilyen más mozgásforma, például a karate vagy a kosárlabdázás felé húz a szíve. 

A másik vágyainak, szükségleteinek figyelmen kívül hagyása az érzelmi bántalmazás egyik legsúlyosabb formája.

Fontos megjegyezni, hogy a határok elmosódottsága különösen gyakran fordul elő olyan családokban, ahol az egyik szülő valamilyen függőségben, pl. alkoholabúzusban vagy szerencsejátékfüggőségben érintett. Ilyenkor ugyanis sokszor nem tudja ellátni a szülői feladatait és a gyermek kényszerül abba a helyzetbe, hogy gondoskodjon magáról. Extrém esetben nemcsak önmagáról, hanem a kistestvéréről és szülejéről is neki kell gondoskodnia. Ez azonban óriási teher egy gyermek számára, hiszen felnőtt pozícióba kényszerül és olyan súlyos érzelmi teher nehezedik rá, aminek nem az ő vállát kéne nyomnia. A szülők függősége ilyen módon önmagában gyermekbántalmazásnak minősül.

Szólalj fel! 

Azért lehet különösen nehéz segítséget kérni sokaknak, mert arra számítanak, hogy a környezet elutasítóan reagál majd. Annyira hozzászoktak ahhoz, hogy határaik meghúzására tett próbálkozásaikat, valamint segítség kérésüket nemhogy figyelmen kívül hagyják, sok esetében még megalazzák őket értük. Az érzelmi bántalmazó ugyanis rendszerint teljes egészében eltorzítja a valóságot.

Éppen emiatt, ha magunkra ismertünk az érzelmi bántalmazottságban, kiemelten fontos, hogy találjunk olyan barátot, tanárt, felnőtt személyt, akinek meg tudjuk előlegezni a bizalmat. Érdemes lehet olyan ismerősök körében is szétnézni bizalmast keresvén, akikhez nem nyúlik el a bántalmazó keze. 

Fontos, hogy bármennyire is reménytelennek tűnik a helyzetünk, merjünk segítséget kérni. A szakember támogatásával végzett önismereti munka segíthet feltárni azokat a sémákat, rejtett lelki mechanizmusokat, amelyek minduntalan hasonló helyzetekbe sodornak minket.

Ha gyors beavatkozásra lenne szükségünk, például mert nem érezzük biztonságban magunkat, és szeretnénk azonnal kiutat keresni egy számunkra mérgező kapcsolatból, hívhatjuk az alábbi segélyvonalakat:

Nane Egyesület

Patent Egyesület

OKIT 24 órában hívható krízisvonal