„Itt nincsenek érzelmek, és én magam sem vagyok” – Az ürességérzés tapasztalata

Nehéz szavakkal leírni, mit is érzünk pontosan, amikor ürességről beszélünk. Ezt az érzést sokan zsibbadásként, unalomként, magányként, motivációhiányként definiálják, vagy úgy, mintha valami hiányozna belőlük. Ugyanakkor sokszor meg is különböztetik a magánytól, a reménytelenségtől vagy a depressziótól.

Kutatók több elméletet is felvetettek az ürességérzés definícióját illetően, de nincs könnyű dolguk. Elképzelhetjük egy összetett érzelmi állapotként, amely magába foglal valamilyen fizikai, testi érzetet. Az érintettek gyakran a hasban vagy a mellkasban tapasztalt érzésről számolnak be. Magába foglalhatja a veszteségélményt – a kapcsolódás, cél, értelem, valami vagy valaki fontos hiányát.

Azonban nemcsak érzelmi vagy egzisztenciális állapotként írják le, hanem az énfolytonosság zavaraként is. Azon kívül, hogy a krónikus ürességérzés valamilyen mélyebb problémára utalhat, azért is fontos megérteni, mert bizonyos személyeknél impulzív viselkedéshez vezethet, ami az önbántalmazásig fokozódhat, és egyeseket akár öngyilkosságra is késztethet. Gyakran kapcsolódik olyan problémákhoz, amelyek jelentősen csökkentik az érintettek életminőségét.

Cikkünkből kiderül:

1. Milyen tényezők állhatnak az ürességérzés hátterében?
2. Milyen kapcsolat van az ürességérzés és az impulzív viselkedés között?
3. Hogyan küzdhetünk meg hatékonyan az ürességérzéssel?

Az ürességérzés és ami mögötte van

Milyen lehetséges problémákkal köthető össze az ürességérzés?

Személyiségzavarok és pszichopatológia: Az üresség érzése a különböző személyiségzavarokban szenvedőknél, így a borderline, nárcisztikus vagy elkerülő személyiségzavaroknál, valamint depresszió esetén is megfigyelhető. Mind közül azonban a borderline személyiségzavarral élők számolnak be róla a leggyakrabban, ami akár a diagnosztizáltak 70 százalékát is érintheti.

Az elkerülő személyiségzavar jellemzője, hogy az érintettek nem kapcsolódnak önmagukhoz és az érzelmeikhez. Esetükben is megfigyelhetők az identitással kapcsolatos problémák, a negatív önértékelés, az értéktelenség, szerethetetlenség érzése, valamint a kritikára és elutasításra való fokozott érzékenység.

Kötődési problémák: Biztonságos kötődésről beszélünk, amikor egy kapcsolatban önmagunkat és a másikat is pozitívan látjuk; szeretetre és tiszteletre méltónak tekintjük; megéljük a bizalmat, az intimitást; tiszteletben tartjuk egymás határait; a kommunikációnkra pedig őszinteség, megértés, együttérzés, a másik nézőpontjának figyelembevétele jellemző. A bizonytalan kötődésnek több formája is van. Borderline és elkerülő személyiségzavarnál is gyakran megfigyelhető a dezorganizált/félelemteli-elkerülő (disorganized/fearful avoidant) és az ambivalens kötődés (preoccupied/anxious ambivalent).

A félelemteli-elkerülő kötődésre inkonzisztens viselkedés jellemző. Az érintettek vágynak a közeli kapcsolatokra, azonban félnek is a közelségtől, így hol közelednek, hol eltávolodnak a másiktól. Önmagukat értéktelennek, szerethetetlennek tartják. A félelemteli-elkerülő kötődés gyakran nemcsak a következetlen szülői viselkedés, hanem valamilyen trauma, bántalmazás következménye, ahol a szülő a biztonságérzet helyett vagy mellett a félelem forrása.

Ambivalens kötődés esetén az egyének önmagukat negatív, másokat pedig pozitív fényben látják. Félnek az elhagyástól; partnerük gondoskodása, figyelme csökkenti szorongásukat, kapcsolataikban folyamatosan megerősítést keresnek. Gyakran felbukkanó aggodalmuk, hogy a másik személy számára nem ugyanolyan fontos a kapcsolat.

Önutálat: Számos mentális zavarnál lehet tünet az alacsony önértékelés, a negatív énkép. Az érintett személyeknek mélyről jövő meggyőződése, hogy nem érdemelnek szeretetet, boldogságot, azt, hogy jó dolgok történjenek velük. A saját szemükben ők értéktelenek, rosszak. Ilyen esetben is sokan számolnak be ürességérzésről – mellette pedig a magány, a reménytelenség és a tehetetlenség érzése is gyakori tapasztalat.

Érzelmek: Az ürességérzés jelezheti az érzelmeinkkel való kapcsolat hiányát, vagy akár azt is, hogy nehezen kezeljük az érzéseinket. Előfordulhat, hogy gyermekként szüleink nem validálták érzelmeinket, vagy csak a pozitív érzelmeinkre kaptunk választ. Gyakori, hogy a negatív érzelmek elfogadására nem tanítottak meg minket, mi több, rossznak bélyegezték, elbagatellizálták vagy a szőnyeg alá söpörték őket; kifejezésükre pedig büntetéssel vagy elutasítással reagáltak.

Ilyenkor előfordulhat, hogy felnőttként sem tudunk mit kezdeni a negatív érzelmeinkkel. Reakcióink gyakran szüleink hozzáállását tükrözik – az eredmény pedig az érzelemszabályozás nehézsége és az érzések elfojtása.

Az ürességérzést tehát több tényező is kiválthatja, és ezek a problémák a borderline és elkerülő személyiségzavaroknál gyakran megjelennek. Borderline személyiségzavar esetén a szakemberek az üresség érzését az érzelemszabályozás nehézségével, instabil vagy diffúz identitással, integrálatlan énképpel, elhagyástól való félelemmel és a másokkal való kapcsolódás hiányával kötik össze.

Impulzív viselkedés mint az ürességérzés megszüntetésének eszköze

Az ürességérzés megszüntetésének vágya impulzív viselkedéshez vezethet. Ez lehet szerhasználat, védekezés nélküli szex, mérgező kapcsolatok fenntartása, túlzott pénzköltés, túlzott evés, egészségtelen ételek és italok fogyasztása, de az önbántalmazás is szolgálhat ilyen célt. Ezek lényege, hogy a személy érezzen valamit, hiszen az ürességérzésnél szinte bármi jobb.

Nehezítheti a megküzdést, ha az üresség érzéséért önmagunkat okoljuk, ami további fájdalommal jár – azzal az érzéssel, hogy bennünk van a hiba, valami baj van velünk. Az impulzív tettek – mint inadaptív megküzdési módok az ürességérzéssel – nem csak a borderline személyiségzavarral élőknél fordulhatnak elő. Ugyanakkor ritkábbak az elkerülő személyiségzavarral küzdőknél, akik a negatív érzésekre, tapasztalatokra inkább visszahúzódással reagálnak.

Megküzdés az ürességérzéssel

Mivel egy olyan érzésről van szó, amit nehéz megragadni, a megküzdés is nagy feladatnak tűnhet.

1. Próbáljuk meg minél pontosabban leírni az ürességérzést. Bár az ürességérzés kifejezetten kellemetlen és fájdalmas, más érzésekhez hasonlóan itt is segít, ha menekülés helyett elfogadjuk. Írjuk le, milyen testi érzetek kapcsolódnak hozzá. Az egész testünkben érezzük, vagy egy adott testrészben, például a mellkasunkban koncentrálódik? Milyen időközönként jelentkezik, és milyen hosszú ideig tart? Mihez kapcsolódik? Inkább érezzük a kapcsolatok hiányát, vagy esetleg cél- és értelemnélküliséget élünk meg? Ért minket veszteség az elmúlt időszakban? Elégedetlenek vagyunk egy kapcsolattal, a munkahelyünkkel vagy eddig elért eredményeinkkel? Mire gondolunk, és mit érzünk, amikor összehasonlítjuk az életünket másokéval?
2. Az ürességérzés hátterében állhat az érzelmeinkkel való kapcsolat hiánya vagy negatív kapcsolat. Lehet, hogy kihívást jelent azt érzelmeink kezelése, nem értjük az érzéseinket, vagy összezavarnak minket. Előfordulhat, hogy nem is tudjuk, mit érzünk pontosan. Ebben az esetben is segít az elfogadás, az érzelmekre és a kísérő testi érzetekre való odafigyelés. Vessük ezeket papírra. Ne küzdjünk ellenük, hanem engedjünk teret nekik. Figyeljünk az intenzív érzésekre: milyen helyzetekben jelentkeznek, megfigyelhető-e valamiféle ismétlődő mintázat? Bővítsük érzelmi szókincsünket, ne csak „pozitív” és „negatív” kategóriákban gondolkodjunk.
3. Az ürességérzés okai lehetnek: az önmagunkkal való kapcsolat hiánya és az identitással kapcsolatos problémáink. Meg tudjuk válaszolni a kérdést: kik vagyunk? Gyakran érezzük elveszettnek magunkat? Nem tudjuk, milyen irányba tart az életünk, és milyen irányba szeretnénk, ha tartana? Bizonytalanunk vagyunk benne, mit is akarunk, mit tartunk igazán fontosnak az életben? Keressünk új élményeket, és töltsünk időt önmagunkkal. Segítséget nyújthat a reflektálás, a naplóírás. Melyek életünk legfontosabb eseményei, tapasztalatai? Milyen értékek mentén szeretnénk élni az életünket? Hol látjuk magunkat öt vagy tíz év múlva? Ez a jövőkép milyen értékeket tükröz? Milyen tevékenységekkel töltünk szívesen időt? Mit keresünk egy kapcsolatban?
4. Hogyan küzdöttünk meg eddig az üresség érzésével? Visszavezet esetleg valamilyen egészségtelen szokásunkhoz? Ha felismerjük az ürességérzés és a káros impulzív cselekedeteink közötti kapcsolatot, az segíthet abban, hogy a maladaptív megküzdési stratégiákat hatékonyakkal helyettesítsük.
5. Előfordul, hogy bizonyos problémáinkra nem látunk rá, egyes mintázatainkat nem ismerjük fel, vagy esetleg a probléma túl nagy kihívásnak tűnik ahhoz, hogy egyedül oldjuk meg. Ilyenkor egy szakember segítségével mélyebben megérthetjük a probléma gyökerét, és hatékony megoldást találhatunk a gyógyuláshoz.

Az ürességérzés kínzó tapasztalat, amitől mindenáron szabadulni vágyunk. Lehet annak a jele, hogy valami jelentőségteljes hiányzik az életünkből, hogy problémáink vannak az identitásunkkal vagy az érzelmeink kezelésével. A megküzdés része, hogy elfogadjuk ezt az érzést, és megpróbáljuk megérteni az üzenetet. Az üresség megszüntetésében és negatív megküzdési módjaink elhagyásában segíthet az önmagunkkal (és érzelmeinkkel) való kapcsolódás, érzelemnapló vezetése és önismeretünk mélyítése.