Nélküled elindulni? – Túlélőkalauz esküvőkre pár nélkül érkezőknek

„A pároddal érkezel vagy egyedül?” „Ki lesz a +1-ed?” Ismerős kérdések ezek? Nem csoda, hisz a tavasz beköszöntével teljes erőbedobással robban be az esküvői szezon, amely során manapság a menyasszony és a vőlegény előszeretettel kérdeznek rá – akár egy előzetes felmérés keretein belül –, hogy ki kivel érkezik. A legtöbb ember a párjával vesz részt az ilyen jellegű eseményeken, éppen ezért sokan már előre szoronganak, ha egyedül kell megjelenniük. De mit tehetünk, ha szingliként érkezünk a nagy napra, vagy ha a házasulandókon kívül senkit nem ismerünk?

Ha az esküvőkre gondolunk, általában az öröm és a boldogság, a szerelem ünneplése jut eszünkbe, ezek az események azonban gyakran az alkalmazkodás, a beletörődés vagy akár a féltékenység színterei lehetnek. Hiszen valljuk be, gyakran előfordul, hogy egy-egy résztvevőnek szó szerint gyötrelmes lehet az esküvői ceremónia, amikor egyedül kell megbirkóznia a magány, az irigység vagy épp a szomorúság érzésével.

Habár mindannyian tudjuk, hogy az előzetes „ki kivel érkezik” kör pusztán praktikus célokat szolgál és mindössze a szervezést segíti, sokaknak mégis rosszul esik – vagy épp erőteljes szorongást okoz –, amikor azt kell visszajelezniük az ifjú pár felé, hogy egyedül vesznek részt az esküvőn. Nem beszélve arról, mikor a meghívón már nem is jelzik, hogy plusz egy fővel érkezhetünk, hiszen annyira biztosak benne, hogy egyedül jelenünk meg. Sokan még manapság is megbélyegzésnek vannak kitéve, ha bevallják, hogy egyedülállók, de a „jóindulatú kérdésekről” se feledkezzünk meg, amiket egy szingli nap, mint nap megkaphat akár a családjától, akár a barátaitól. Érthető tehát, miért esik nehezünkre rávenni magunkat a magányos „esküvőlátogatásra".

Egy amerikai kutatás szerint ráadásul a szinglik erőteljesebben észlelik a stresszt, különösen, ha az társadalmi kötelezettségekkel vagy épp a magánnyal áll összefüggésben.

Cikkünkből kiderül:

• Hogyan készüljünk tudatosan egyedül az esküvőzésre?
• Kikhez fordulhatunk, kik felé nyithatunk, ha egyedül érezzük magunkat?
• Mi segíthet minket abban, hogy őszintén tudjunk örülni az ifjú párnak?

A „miért?”-ek feltérképezése

Érdemes alaposan végiggondolnunk, hogy mi is az, amitől igazán szorongunk! Miért érezzük magunkat már előre kellemetlenül, ha eszünkbe jut az egyedül való részvétel? Így azonosíthatjuk a szorongásunk gyökerét, és könnyebben megtalálhatjuk a saját válaszainkat és ezáltal a megoldásainkat is.

Szorongani ér!

A komfortzónánk elhagyásához mindig bátorság kell. Márpedig egyedül részt venni egy olyan eseményen, ahol lehet, hogy csak az ifjú párt ismerjük, határozottan tágítja a határainkat. Normális, ha kellemetlenül érezzük magunkat, vagy akár félünk. Teljesen emberi viselkedés attól szorongani, hogy mit fognak rólunk gondolni mások. Ám fontos tudatosítanunk, hogy az esetek nagy többségében mindenki magával – vagy még inkább a menyasszonnyal és a vőlegénnyel – lesz elfoglalva.

Tájékozódjunk!

Érdemes megkérdezni a házasulandókat, hogy lesznek-e még olyanok, akik egyedül érkeznek. Ezzel a lépéssel jelentős mennyiségű stressztől kímélhetjük meg magunkat, hiszen akár előre is felvehetjük a kapcsolatot az illetőkkel, akik biztosan hasonlóan örülnek majd, ha nem egy teljesen idegen közegbe csöppennek. Akár a közös utazást is megbeszélhetjük, ami amellett, hogy praktikus, segíthet az egymásra hangolódásban és magabiztosságot adhat.

A telekocsis megoldások persze nem csak az egyedül érkezőkkel szemben bevethetők, bármely vendéggel érkezünk együtt, nagyobb önbizalommal tehetjük azt meg, mintha egyedül toppannánk be a helyszínre. Ráadásul a kapcsolatok mielőbbi kialakítása hatalmas terhet vesz le az ember válláról.

A „small talk” is lehet hatékony

Annak képessége, hogy csevegést kezdeményezzünk egy idegennel, tanulható tulajdonság. Éppen ezért akár előre összeszedhetünk vagy begyakorolhatunk olyan kérdéseket, témákat, amelyek segíthetnek beindítani egy beszélgetést. Az ember társas lény, szeretünk kapcsolódni, szeretjük, ha érdeklődnek felőlünk. Merjünk tehát kérdezni! Akár egy elcsépelt „és te honnan ismered a menyasszonyt?” mondat is izgalmas és tartalmas beszélgetéseket eredményezhet.

Asztaltársakban az erő

A legegyszerűbb módja az esküvőn való ismerkedésnek és egy új közösséghez való csatlakozásnak, ha a saját asztalunknál próbálunk szerencsét. Mutatkozzunk be mindenkinek, térképezzük fel, ki honnan ismeri a házaspárt, vagy épp ki lehet még az, aki szintén kísérő nélkül érkezett. Szerezzünk szövetségeseket, akikkel együtt mozoghatunk, mehetünk levegőzni vagy épp a táncparkettre.

A közös tánc összekovácsol

Amennyiben már elég magabiztosnak érezzük magunkat, vagy akár megtaláltuk a saját társaságunkat, ne féljünk elfoglalni a táncparkettet! Minden esküvőn alapkövetelmény a közös vonatozás, a csoportos tánc vagy épp egy közös koreográfia. Biztosan találunk olyan dalt, amelyre nem csak lassúzni lehet, hanem megmozgatja az egész közösséget! Bátran kapcsolódjunk be, hiszen ezeknél a táncoknál senki nem azt nézi, ki kivel érkezett, a fő a közös szórakozás.

A különböző generációk megismerése

Ha úgy érezzük, a tánc nem a mi világunk, vagy épp elfáradtunk, netalántán mélyebb beszélgetésekre vágyunk, nézzünk körül azok között, akik szintén elkerülik a parkettet! Jó lehetőség ez arra, hogy a házaspár idősebb rokonaival, családtagjaival is beszélgetésbe elegyedjünk. Egyértelműen ők ismerhetik a legtöbb vendéget, és szinte biztos, hogy nagyon szívesen mesélnek nekünk történeteket a párról, a családról vagy akár a saját életükről.

Öltözz magabiztosan!

Egy olyan viselet, amelyben kényelmesen és magabiztosan érezzük magunkat, sokat segíthet az est folyamán. Épp elég tényező adódik, ami szorongással tölthet el minket, érdemes a ruhánkat kihagyni ebből az egyenletből.

Nem tart örökké

Fontos észben tartanunk, hogy nem kell kötelezően az utolsó táncig maradnunk. Bármikor elindulhatunk haza, ha úgy érezzük jónak. Minden bizonnyal nagy örömet okozunk az ifjú párnak a jelenlétünkkel, akármennyi időt is töltünk velük.  

Végezetül pedig, ahogy életünk más területein, úgy itt is érdemes a hiányok helyett a pozitívumokra fókuszálni. Arra, hogy mivel rendelkezünk, hogy mit tudunk kihozni az adott helyzetből.

A hiányra való koncentrálás ugyanis a félelmen alapszik, ami pánikot és negativitást szül.

Vegyük észre, amikor így gondolkozunk, és próbáljunk tudatosan átkapcsolni. Az, hogy valakire rátalált a szerelem és megtalálta a boldogságát, nem azt jelenti, hogy előlünk vette el, és nekünk kevesebb esélyünk van rá. Ugyan emberi dolog vágyni arra, ami a másiknak már összejött, netalántán féltékenynek lenni más boldogságára, de az, hogy épp szinglik vagyunk, nem jelenti azt, hogy kevésbé lennénk értékesek, vagy épp soha nem fogunk szerelmet találni. Legyünk tehát tudatosak az esküvők terén is: próbáljunk az örömteli történésekre összpontosítani, és gyakoroljuk a hálát! Végső soron pedig ne felejtsünk el nyitottnak maradni, hiszen nem tudhatjuk, kivel sodor minket össze a sors egy-egy ilyen eseményen.