A nyughatatlan elme, avagy csapongó gondolataink előnyös oldala

A közvélekedés szerint figyelmünk elkalandozása gyakran inkább problémát okoz ahelyett, hogy közelebb vinne a megoldáshoz. Friss kutatások azonban rávilágítottak, hogy gondolataink vándorlása segítségünkre is lehet bizonyos helyzetekben. Képzeletünk erejét fordíthatjuk arra, hogy magabiztosabbá váljunk a kihívások előtt, vagy akár arra is, hogy csökkentsük a szorongásunkat.

Mindannyiunk számára ismerős a probléma, amikor nem tudunk koncentrálni. Közeleg a leadási határidő, vizsgára kell tanulnunk, vagy csak szeretnénk elmerülni egy könyvben, meghallgatni egy előadást. Akár munkáról, tanulásról vagy egyéb tevékenységről legyen szó, gondolataink elterelődése miatt lassabban haladunk vele, mint szeretnénk. Természetes jelenségről van szó, ami a legtöbbünknek bosszúságot okoz. Napjainkban azonban egyre több bizonyítékot találunk arra is, hogy az álmodozásnak számos pozitív hatása is van.

Cikkünkből kiderül:

1. Az álmodozás tartalomtól függően ronthat vagy javíthat a hangulatunkon.
2. A csapongó gondolatok növelhetik a kreativitást.
3. Az álmodozás segíthet a problémamegoldásban.

Álmodozás, és ami mögötte van

Figyelmünk elkalandozik néha. Az álmodozás folyamatát nagy érdeklődés övezi a kognitív pszichológia részéről, azonban teljes egyetértés a fogalom jelentését illetően még nincs. Álmodozás alatt azt a jelenséget értjük, amikor gondolataink olyan témákra, célokra, aggodalmakra vándorolnak, amelyek nem állnak kapcsolatban az aktuális feladattal vagy környezettel. A gondolatok jellemzően a személy életét érintik, múltbeli vagy jövőbeli eseményekkel foglalkoznak.

Egyes kutatások szerint az ébrenlétünk mintegy felét álmodozással töltjük.

Singer az álmodozás három típusát különböztette meg:

1. Pozitív, építő jellegű álmodozás: jellemzői a kellemes, örömet okozó gondolatok, képek, kíváncsiság, jövőbeli tervek.
2. Bűntudattal teli, boldogtalan álmodozás: kellemetlen érzelmek, mint a bűntudat és a szégyen, a bukástól, hibázástól való félelem jellemzik.
3. Gyenge figyelmi kontroll: gyakori ábrándozással és a figyelem fókuszálásának nehézségével jellemezhető.

Az álmodozás típusait tartalmuk mellett a szándékosság alapján is megkülönböztethetjük. Eszerint a spontán álmodozás akaratlanul, kontrollunkon kívül történik, míg a szándékosat mi magunk idézzük elő, vagy akaratlagos ábrándozással, vagy azáltal, hogy nem vetjük alá tudatos kontrollnak a gondolatainkat, amikor észrevesszük, hogy azok elkalandoztak.

Számos kutatás számol be a jelenség negatív hatásairól. Legjelentősebb ezek közül a teljesítmény romlása, ami változatos tevékenységeknél figyelhető meg, mint az olvasás, olvasott szöveg értése, vagy teszteknél, ahol az emlékezetnek és az intelligenciának meghatározó szerep jut. Ábrándozás közben csökken a munkamemória kapacitása, és az a képességünk is, hogy irányítsuk a figyelmünket. A jelenség gyakran figyelhető meg ADHD-val élő vagy alkohol hatása alatt álló személyeknél.

„Ábrándozás az élet megrontója"?

Ha az álmodozás életünk számos területére ilyen negatív hatással van, akkor miért csináljuk? A legkézenfekvőbb gondolat az lenne, hogy azért, mert élvezzük, különösen, ha az a bizonyos feladat, amiben az álmodozás akadályoz minket, nincs az ínyünkre. Killingsworth és Gilbert kutatásukban azonban arra jutottak, hogy az emberek kevésbé boldogak akkor, amikor álmodoznak, mint amikor nem, és a feladat típusa nem számít. Akkor is kisebb mértékű boldogságról számoltak be, ha a legutáltabb feladataik végzése közben ábrándoztak.

Egy egyszerű magyarázat az álmodozás közben érzett boldogtalanságra, hogy ilyenkor problémáink kerülnek gondolataink fókuszába. Figyelmünk gyakrabban elkalandozhat, amikor aggódunk, stresszesebbek vagyunk. Álmodozás közben az emberek leggyakrabban a saját életükkel kapcsolatos múltbeli vagy jövőbeli eseményekre gondolnak.

Több kutatás is kapcsolatot talált a depresszió és az álmodozás között. Azok a személyek, akik súlyosabb depressziós tünetekkel küzdenek, gyakrabban álmodoznak. Ez az eredmény nem meglepő, hiszen a depresszió tünetei közé tartozik a fáradtság, a koncentrációs nehézség, a motiváció és az érdeklődés hiánya. Könnyen kialakulhat egy ördögi kör. A depresszió a figyelem, gondolatok elkalandozásához vezet, mivel azonban ezek főként negatívak – aggodalmak és problémák körül forognak, valamint jellemzően felerősítik a negatív érzéseket, mint a reménytelenség és tehetetlenség –, gyorsan a depresszió súlyosbodásához vezethetnek.

Más gondolatok viszont – például a szeretteinkkel kapcsolatos kellemes élmények felidézése –, éppen ellenkezőleg: jobb hangulathoz vezetnek. Az álmodozás tartalma sem lényegtelen tehát, hiszen befolyást gyakorol a hangulatunkra és – közvetett módon – az életünkre.

Hogyan válhatnak előnyössé a csapongó gondolatok?

Az álmodozást, gondolatok elkalandozását hosszú ideje összekapcsolják a kreativitással, de pozitív hatásai csak újabban kerültek a kutatók látóterébe. A kreativitáson belül is leggyakrabban a divergens gondolkodással és problémamegoldással kapcsolatban vizsgálják.

A kutatási eredmények vegyesek: egyesek szerint a spontán és a szándékos álmodozás is segíti a kreativitást, mások csak az egyik vagy a másik esetében találnak pozitív kapcsolatot. Simor és munkatársai kutatásukban arra jutottak, hogy a spontán álmodozás segíti a véletlenszerű, tudattalan tanulást, a mintázatok felismerését és az egyes ötletek közötti összefüggések megtalálását.

Ezek alapján feltételezhetjük, hogy az ábrándozás segíti a kreativitást, a tanulást és a problémamegoldást bizonyos helyzetekben. Hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a jelenség ennyire különböző, pozitív és negatív következményekhez is vezethet? Láthattuk, hogy gondolataink tartalma hatással van a hangulatunkra, de vajon hatással van-e a kreativitásra? A válasz, hogy feladattól függ.

Megoldásokat találni ott, ahol korábban nem kerestük őket

Az egyik ok, amiért a spontán álmodozás működhet, hogy a véletlenszerű gondolatok eltéríthetnek bennünket a már többször bejárt, ismert utakról.

Amikor aktívan dolgozunk egy probléma megoldásán, előfordulhat, hogy benne ragadunk bizonyos gondolatkörökben. Ilyenkor hiába erőltetjük, új ötletek gyakran nem jutnak eszünkbe. Gondolataink ide-oda csapongása, és az ebből következő változatosság valószínűbb spontán ábrándozásnál, így nagyobb eséllyel találhatunk új megoldásokat egy problémára, és ez könnyebbé teheti a perspektívaváltást is. Amikor egy probléma megoldásánál erre van szükség, gondolataink elkalandozása segítségünkre lehet. Azoknál a feladatoknál azonban, amelyek koncentrációt igényelnek, már meglévő tudásunk használatát, a feladattal nem összefüggő gondolatok természetes módon akadályozni fognak bennünket, hogy a legjobbat nyújtsuk.

A negatív gondolatok könnyen vezethetnek ahhoz, hogy megkérdőjelezzük saját képességeinket, elveszítsük motivációnkat, ami megnehezíti a problémamegoldást, vagy adott esetben a próbálkozás feladását is eredményezheti. A pozitív gondolatok ezzel szemben javíthatják a hangulatunkat, a jövőnkről alkotott kellemes, örömteli elképzelések pedig növelhetik a motivációnkat.

Amikor tehát egy problémával, feladattal találjuk szembe magunkat, elkalandozó gondolataink tartalma elveheti a kedvünket a próbálkozástól, vagy – ellenkezőleg – növelheti motivációnkat és kitartásunkat.

Jelenleg nincs konszenzus az álmodozás, ábrándozás és a kreativitás, problémamegoldás közötti kapcsolatot illetően, a kutatási eredmények ugyanis helyenként ellentmondanak egymásnak. Látszik azonban, hogy – számos negatív hatása mellett – gondolataink elterelődése bizonyos helyzetekben segítségünkre lehet. Attól függően, hogy milyen problémával állunk szemben, elménk elkalandozása akadályt gördíthet elénk, vagy segíthet új utakat találni.

Megkönnyítheti, hogy kilépjünk a megszokott gondolati köreinkből, hogy perspektívát váltsunk, és olyan helyen találjunk választ kérdéseinkre, ahol korábban nem gondoltuk volna.