Amikor a munka és a magánélet támogatja egymást – Otthoni rutinok a munkahelyi teljesítményért

Sokunk számára lehetnek ismerősek a kapkodós reggelek, a munkahelyi stressz lecsapódása családtagjainkon, a munkahely által támasztott teljesíthetetlen elvárások, a szeretteinkkel elmulasztott időtöltés. Ha az otthon és a munka nyújtotta kihívásokkal és stresszel nem tudunk megbirkózni, az előbb-utóbb interperszonális kapcsolatainkra és teljesítményünkre is negatív hatással lesz. A munkával és a párkapcsolattal való elégedettségünk csökkenhet, és könnyen sodródhatunk a kiégésig, érzelmi kimerülésig. Segítséget jelenthet, ha olyan apróbb változtatásokat vezetünk be az otthoni rutinunkba, amelyek hosszú távon támogatják érzelmi jóllétünket, így munkahelyi teljesítményünket is.

Egyesek aktuális élethelyzetükből fakadóan nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg a munka és a magánélet közötti konfliktust. A probléma nagyobb mértékben érinti a nőket, akik rengeteg láthatatlan munkát végeznek annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban a férfiak nagyobb részben járulnak hozzá az otthon körüli teendőkhöz. A rosszabb anyagi helyzet, a megtartó szociális háló hiánya, valamint a család és a munkahelyi támogatás elmaradása egy nehéz helyzetet még kritikusabbá tehet. Tudjuk azonban, hogy az élet gyakran kiszámíthatatlan, és váratlan kihívások felbukkanhatnak bármikor bárki életében, felborítva a jól bejáratott rendszert. Többféleképpen tehetünk azért, hogy az ilyen helyzetekre felkészüljünk.

Cikkünkből kiderül:

1. Milyen új módon tekinthetünk a munka és a magánélet kapcsolatára?
2. Mit takar az erőforrások megőrzésének elmélete, és miért fontos számunkra?
3. Hogyan segíthetjük munkateljesítményünket otthoni változtatásokkal?

Munka és magánélet összefüggései

A munka és a család közötti kapcsolatot illetően több elméletet is kidolgoztak a kutatók. A kettő közötti konfliktus és egymásra gyakorolt negatív hatásuk mellett egyre nagyobb figyelmet kap az a megközelítés, hogy vajon hogyan segíthetik, támogathatják egymást.

A munka–otthon erőforrások modellje az erőforrások megőrzésének elméletére épít. Lényege, hogy az erőforrásainkat megszerezhetjük és elveszíthetjük életünk bármely területén. Ha az egyik területen az erőforrások apadnak, például mert felhasználjuk őket a megküzdéshez, az a teljesítmény, eredmények, jóllétünk csökkenéséhez és stresszhez vezet egy másik területen is. Ha az egyik területen különböző erőforrásainkat gyarapítani tudjuk, fel tudjuk majd őket használni egy másik területen is.

Ennek oka az, hogy bárhova is megyünk, ugyanaz a személy vagyunk:

szokásaink, megküzdési módjaink, hangulatunk, képességeink, hiedelmeink ugyanúgy tudnak akadályozni vagy segíteni minket – akár otthon, akár a munkahelyen találkozunk nehézségekkel.

Az elmélyült figyelem, a képességeinkbe vetett hit és erőforrásaink értéke

A kutatók szerint több tényező együttes jelenléte eredményez pozitív hatásokat.

Flow: Ennek a mély figyelemmel járó állapotnak számos pozitív hatása van, mint például a megnövekedett teljesítmény, kreativitás, kognitív energia és jóllét. Az ilyenkor tapasztalt koncentráció és erős belső motiváció ideális körülményeket teremt a tanuláshoz. A flow alatt megtapasztalt kihívások optimálisak, vagyis nehézségi szintjük megfelel a jelenlegi képességeinknek. További fejlődésünk újabb, nagyobb kihívások kereséséhez vezet majd, hogy ismét a flow állapotába kerüljünk. Ezzel a hatásmechanizmussal a flow formálja, alakítja az énhatékonyságunkat.

Énhatékonyság: Az énhatékonyság azon hiedelmünk, hogy képesek vagyunk egy adott feladatot elvégezni, céljainkat elérni. Magas énhatékonyság esetén a személy bízik saját képességeiben, magabiztos, valamint hisz abban, hogy hatással tud lenni a környezetére, és sikert érhet el. Az elért eredmények és sikerek tapasztalata tovább növeli az énhatékonyságot.

Az erőforrások megőrzésének elmélete: Az emberek törekszenek különböző erőforrások megszerzésére, illetve védelmére. Ha azok veszélybe kerülnek, vagy elveszítik őket, az nagymértékű stresszhez vezet, ahogyan az is, ha úgy ítélik meg, hogy nem rendelkeznek valamilyen erőforrással, amire szükségük lenne egy feladat teljesítéséhez vagy egy kihívással való szembenézéshez.

A már megszerzett erőforrások segítenek, hogy további erőforrásokhoz férjünk hozzá, és lehetővé válik azok felhalmozása. Ha ez a folyamat elindult, a személy könnyebben tud megküzdeni a stresszt kiváltó helyzetekkel, és ezek nem is lesznek rá olyan negatív hatással, mintha kevesebb erőforrással rendelkezne.

Mi számít erőforrásnak? Szerencsére számos dolog: az idő, energia, képességeink, személyiségjellemzők, tárgyak, kapcsolataink, csoportokban betöltött szerepköreink, hatalom, státusz. A flow és az énhatékonyság is lehetnek erőforrások.

Az erőforrásokat többféleképpen is csoportosíthatjuk: az alapján, hogy a személyen kívül vagy belül helyezkednek el, hányszor és milyen hosszú ideig tudjuk felhasználni őket, illetve hogy hatnak-e más erőforrásokra, azok használatára, kiválasztására, átalakítására. Az utóbbi csoportba tartozókat kulcserőforrásoknak nevezik, amelyek közül több hozzájárul a hatékonyabb, aktívabb megküzdéshez (pl. optimizmus, elszántság, célorientáltság, magas önértékelés).

Elmélet a gyakorlatban: otthoni rutinok a jobb munkahelyi teljesítményért

A cél tehát olyan változtatások bevezetése a magánéletünkben, amelyek támogatják a kreativitást, a flow-élményt, és megszüntetik a különböző zavaró elemeket. Olyan szokásokat építhetünk be az otthoni életünkbe, amelyekkel energiát és időt spórolunk, amelyek feltöltenek minket, illetve hozzájárulnak az erőforrásaink gyarapításához.

Az új rutinokat kis lépésekben érdemes bevezetni, mert így kevésbé tűnik megugorhatatlannak az előttünk álló feladat, és könnyebb is, ha egyszerre egy területre fókuszálunk. Nem biztos, hogy az első ötletünk működni fog, de ne csüggedjünk: nyugodtan kísérletezhetünk. Emlékezzünk rá, hogy a cél a saját és a családunk életének megkönnyítése, önmagunk folyamatos „edzése”, aminek a munkahelyi haszon majd a hozadéka lesz. A pozitív hatások eléréséért nem kell radikális változásra gondolni.

1. Képezzük és fejlesszük magunkat ott, ahol tudjuk. Az erőforrások megőrzésének elmélete alapján az erőforrásokat lehetséges halmozni, és a meglévő erőforrások könnyebbé teszik továbbiak megszerzését. Képességeink is ilyen erőforrások. Van ezek között olyan, amelyre sokszor szükségünk lenne, ám úgy találjuk, nem rendelkezünk vele vagy fejlesztésre szorul? Hogy állunk például a szervezéssel, időmenedzsmenttel, feladataink priorizálásával? Problémáink vannak az önértékelésünkkel? Készíthetünk listát erősségeinkről és gyengeségeinkről, és fontosság alapján rangsorolhatjuk, minek a gyakorlása szükséges vagy járna a legnagyobb haszonnal.
2. Határozzuk meg, hol találkozunk problémával. Mi az, ami sok időt, figyelmet elvesz vagy zavaró? A reggeli készülődés munkába, óvodába/iskolába? Megtervezni a heti menüt? Számlák, különböző ügyek intézése? Digitális eszközökön töltött túl sok idő, bizonyos alkalmazások vagy internetes oldalak böngészése? Írjunk össze mindent, ami eszünkbe jut, de ne próbáljuk egyszerre megoldani az összes problémát. Érdemes lehet olyannal kezdeni, amelynek a megoldását könnyebbnek találjuk.
3. Teremtsünk megfelelő körülményeket a flow állapotának eléréséhez. A zavaró tényezők megszüntetése mellett a flow-hoz szükség van erős belső motivációra és a képességeinkhez igazodó kihívásokra is. Gondoljuk át, milyen tevékenységekben tudunk a leginkább elmerülni. Milyen hobbink, érdeklődési körünk van? Talán idejét sem tudjuk már, mikor kapcsolódtunk ki utoljára igazán anélkül, hogy ellenőriztük volna az időt.
4. Vezessünk be kisebb változtatásokat az otthoni rutinban. Kezdetben gondolkodhatunk csak néhány perces szokásokban. Például tölthetünk 10 percet azzal, hogy megtervezzük valamilyen következő heti teendő elvégzését. Kidolgozhatunk valamilyen rendszert, hogyan látjuk el a különböző tennivalókat gyermekeink vagy idős, beteg rokonaink körül. Szánhatunk 10-15 percet a napunkból arra, hogy egy nyugodt pillanatban (pl. vacsora után) összeírjuk másnapi teendőinket, vagy kiírjuk magunkból az érzéseinket napló formájában.
5. Egy hét elteltével vizsgáljuk meg, sikerrel jártunk-e. Reflektáljunk rá, hogy mi ment könnyebben, fennakadások nélkül, és mi jelentett nehézséget. Vajon miért? A tudatos reflektálás segít rálátni, hogy mi működik és mi nem, valamint hogy mely területeken akadnak még problémáink.

Ha hatékonyabban tudjuk kezelni az otthoni kihívásokat, a magabiztosság, énhatékonyság, rezilienciánkba vetett hit segíthetik a helytállást a munkahelyen. Az otthoni rutinok megváltoztatása a családi életben is pozitív hatásokhoz vezet, és felkészültebbé tesz minket a jövőbeli kihívásokkal való megküzdéshez.