Mindenkit érint! – A koronavírus okozta helyzet pszichológus szemmel

Az idei év mindenképpen be fog kerülni a történelemkönyvekbe. Ez a járvány mindenki életét fenekestül felforgatta. De mit is jelenthet ez pszichológiai szempontból az emberekre nézve? És hogyan küzd meg ezzel a segítő szakma? Hiszen ez a helyzet különböző mértékekben, de ugyanúgy érint mindenkit. Kacsur Adrienn pszichológus véleménycikke. 

Szorongás. Szorongás. Szorongás. Talán így lehetne legjobban kifejezni tavasz óta a mindennapokat. Ha pszichológiai fogalmat kéne választani talán az egzisztenciális szorongás írná le leginkább a helyzetet. Ez azt jelenti, hogy különböző szempontok mentén féltjük az életünket, az egzisztenciánkat. Ez lehet konkrétan a haláltól való félelem, de az is, hogy elveszítjük a munkánkat, megélhetésünket, vagy esetleg nem jutunk olyan magasra a ranglétrán, amennyire szeretnénk, jelen esetben mondjuk, hogy nem, vagy nehezen tudunk külföldre utazni. Irvin D. Yalom az egyik kiemelkedő pszichológus, aki ezzel a témakörrel behatóan foglalkozik.

Az egzisztenciális szorongás

Nem elég, hogy szorongunk saját egészségünket illetően, féltjük szeretteinket, családtagjainkat, akár más ismeretlen embereket. A betegségtől való félelem alapvetően egy adaptív emberi tulajdonság, hiszen evolúciós haszna, hogy így tudunk a lehető legjobban túlélni. Viszont jelenleg az emberi félelem megsokszorozódott, mivel egy valódi veszély fenyegethet most mindenkit. Emellé még nem kevéssé van ránk ráijesztve a média vagy akár az ismerősöktől hallott történetek által.

A legnagyobb nehézség talán a bizonytalanság és a korlátozottság.

Számtalan korlátozást be kell tartanunk és még így sem lehetünk biztosak benne, hogy nem kaptuk-e el a koronavírust vagy nem adjuk-e éppen tovább. Bizonytalan a helyzet, abból a szempontból is, hogy meddig fog ez tartani, hogy kire, milyen hatással lesz fizikailag és mentálisan, rövid vagy hosszútávon. Számtalan tünete lehet a betegségnek, egyénenként nagyon eltérő mértékben. Bizonytalan a helyzet az egészségügyben is. Ez mind-mind felerősítheti szorongásunkat.

Emellett ott van még egy másik alapvető félelem, amely most megnövekedhetett. Az anyagi biztonság kérdése. Sajnos sokaknak nem kivitelezhető az otthoni munkavégzés, vagy éppen az okoz szorongást, hogy otthon kell lennie valakinek egyedül vagy a családdal, de az is stresszel járhat, hogy be kell járni ugyanúgy a munkahelyre. Tehát itt sincs mindenkit megnyugtató megoldás. Arról nem is beszélve, hogy sokan elvesztették az állásukat, bevételi forrásaikat.

Hogyan jelenik meg ez a segítő szakmában?

Az egzisztenciális szorongás mindenkit érint. Még a pszichológusokat is. A pszichológusnak is van családja, ismerősei, valamint anyagilag is meg kell élnie. Emellett nem lehet elmenni: bizony a koronavírus okozta szorongás akár a szakembereket is érintheti. Nagyon fontos, hogy a szakemberek a lehető legjobban tudjanak segíteni a klienseknek. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy ők maguk megfelelően tudjanak működni a mindennapokban, saját mentális egészségükre is figyeljenek, gondolják át, hogyan érinti őket ez a vírus okozta helyzet.

A segítő szakmabelieken, legyen az kórházi dolgozó, betegápoló, idősek otthonában dolgozó stb., talán még nagyobb a nyomás, mivel vagy fokozottan veszélyeztetett helyzetben vannak, vagy épp fokozottan veszélyeztetett emberekkel dolgoznak együtt. Ezzel a gondolattal, teherrel együtt kell végezniük ugyanúgy a munkájukat.

Nem szabad elmenni az oktatás kérdésköre mellett sem. Hatalmas energiába kerül most a tanároknak, diákoknak és szülőknek a helyzettel való megküzdés. Szorongató lehet egy tanárnak, ha elkapja a vírust, és mondjuk emiatt zárnak be egy iskolát, vagy épp egy diáknak, hogy lehet, hogy hazaviszi az iskolából, vagy megfertőzi a többieket. Ugyanez a helyzet az óvodákban is.

Áldozathibáztatás 

Sajnos tapasztalhatjuk, hogy elindult az áldozathibáztatás a megbetegedettek felé, vagy éppen az agresszió azok felé, akikről úgy gondoljuk, nem megfelelően tartják be az óvintézkedéseket. Kulcsfontosságú, hogy ennek elejét vegyük!

Attól, hogy valaki elkapta a vírust, nem lesz bűnös.

Tudatosítanunk kell magunkban, hogy erről az érintett személy nem tehet. Segítenünk kell ezeket az embereket, nem pedig furcsán nézni rájuk. Ez nem egy olyan dolog, amit valaki jókedvéből vagy tudatosan kap el. És ha valaki tüsszent a tömegközlekedésen, az nem biztos, hogy koronavírusos, számos más egyéb oka is lehet (akár az, hogy csak allergiás).

Karantén

Sokunkban hatalmas dilemmát okozhat, hogy magának a betegségnek vagy épp a karanténnak, izolációnak lesz-e hosszú távon negatív következménye az embereket tekintve. Itt visszatérünk a korlátozások témájához. Ezek egyértelműen azért lettek bevezetve, hogy minket szolgáljanak, védjenek. Mégis nehéz lehet megbirkózni azzal, ha nem látogathatjuk meg szeretteinket a kórházban vagy az idősek otthonában. Az országba való ki- és beutazás kérdése is ugyanúgy okozhat szorongást az egyénekben, családokban.

Megoldások

Nagyon fontos, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, és a lehető legjobban próbáljunk meg velük megbirkózni. Attól függetlenül, hogy milyen munkánk vagy életkörülményeink vannak. Persze az is lehet, hogy valakinek ez nem okoz akkora terhet a mindennapokban és nagyon jól tudja kezelni ezt a helyzetet. Szuper folyamatábrák, képek jelentek meg még tavasszal arról, hogy mi az, amire hatással lehetünk, és mi az, amire nem. Ha azoknak a terhét elengedjük, hogy valamire nem vagyunk hatással, az már segítheti a megküzdésünket. Valamint, ha mi mindent megteszünk a lehető legnagyobb biztonság érdekében, akkor azzal próbáljunk meg megelégedni és megnyugodni.

Jobb félni, mint megijedni – tartja a mondás. Én most mégis azt tanácsolom, hogy: ne tartsunk előre a vírustól. Figyeljük egészségünket, és csak akkor „ijedjünk meg”, ha valóban tapasztalunk tüneteket, amelyek utalhatnak a vírus jelenlétére. Ameddig ez nem áll fenn, próbáljunk nyugodtak maradni, és élni a mindennapi életet. A megfelelő óvintézkedések mellett például fontos, hogy ápoljuk szociális kapcsolatainkat is. Ha volt egy megszokott életritmusunk azt próbáljuk fenntartani, még ha lehet, hogy változtatni is kell a részleteken (például nem edzőteremben, hanem otthonunkban edzünk).

Ha esetleg karanténba kerültünk, ezt is átkeretezhetjük: úgymond egy nagyobb jó érdekében kényszerültünk most ebbe a helyzetbe. Ezzel védjük meg saját és embertársaink életét. Lényeges még, hogy lássuk miért vannak jelen a korlátozások, és óvintézkedések. Segíthet, ha megnyugtatjuk magunkat és szeretteinket: nem azért nem látogatjuk meg őket, mert nem szeretjük, hanem mert a fizikai egészségét ez védi a legjobban.  

Töltsük így is hasznosan, és számunkra boldogságot okozó dolgokkal az időt. Ne feledkezzünk meg a rendszeres sportolásról sem, hiszen ez nem csak fizikai, hanem mentális egészségünk érdekében is elengedhetetlen. Persze, ha betegek vagyunk, akkor épp ellenkezőleg: ilyenkor engedjük meg magunknak a pihenést!

Az élet szeretete, megbecsülése most fokozódhat: egy betegségből való felgyógyulásból mindig növekedhetünk, gyarapodhatunk, tanulhatunk. Egy sima influenza után is jól esik, ha végre újra energikusak vagyunk, ha kitisztul az orrunk stb. Ugyanez lehet a helyzet a koronavírussal is. Mindenkinél különböző tünetek jelentkeznek, különböző mértékben, de ha ezek kezdenek enyhülni, az feldobhat minket, megbecsülhetjük például, hogy újra érzünk illatokat, ízeket, vagy nem köhögünk egész nap. A korona vírus utáni helyzetben, akár poszttraumás növekedést is tapasztalhatunk majd.

A cikk célja elsősorban egy összefoglalása volt a jelenlegi helyzetnek, valamint, hogy kicsit felhívjam a figyelmet arra, hogy ez a helyzet globálisan mindenkit érint. Legyünk empatikusabbak, megértőbbek másokkal és saját magunkkal is. Hiszen közösen, együtt kell átvészelnünk ezt az időszakot.

***

A témában szakembereket is megkérdeztünk Introspekció rovatunkon belül, ha érdekelnek dr. Antalfai Mártával itt, Kozma-Vízkeleti Dániellel itt, dr. Kuritárné dr. Szabó Ildikóval itt, és dr. Vizin Gabriellával itt találod őket.