Önfegyelemmel a célok eléréséért – Felnőttként sem késő fejleszteni

Mi jut eszünkbe az önfegyelem szóról? A hajnali kelés, hogy futással kezdjük a napot? Egy szigorú napi rutin, amikor minden percünk be van táblázva? Produktivitást segítő könyvek olvasása? Talán azon a véleményen vagyunk, hogy az önfegyelmet túlértékelik. Tartozhatunk azok közé, akik inkább élnek a mának és a jelenben, és az önfegyelem olyasmi számunkra, ami megfoszt az örömforrásainktól. Az önfegyelem azonban nem valamifajta büntetés, és az örömet sem kell kilúgoznia a napjainkból. A kitartó önfegyelem célja, hogy elérjük azokat a dolgokat, amiket igazán akarunk az életben, és magunk mögött hagyjuk azokat a szokásokat, amik hátráltatnak minket ebben.

Mindannyian rendelkezünk célokkal, álmokkal, amelyek közül némelyek megvalósítása bonyolultabb, mint másoké. Gyakran szembekerülünk olyan akadályokkal, amelyek legyőzése nem kevés időnkbe és energiánkba telik, miközben lehetőségünk lenne más, kellemesebb időtöltést választani. Az önfegyelem többek között abban segít, hogy ilyenkor ne adjuk fel. Megkímélhet minket a felesleges stressztől, ami a feladatok kerülésével, halogatásával jár, és a frusztrációtól, amit akkor tapasztalhatunk, amikor úgy érezzük, nem jutunk egyről a kettőre életünk valamely területén.

Cikkünkből kiderül:

1. Mit takar az önfegyelem fogalma?
2. Milyen pozitív változásokat hozhat az életünkbe?
3. Hogyan tudjuk fejleszteni?

Az önfegyelem fogalma és pozitív hatásai

Az önfegyelem tudatos erőfeszítést és kontrollt jelent gondolataink, viselkedésünk és érzelmeink felett, hogy áthidaljunk akadályokat, és elérjük a kívánt eredményeket.

Több formáját, illetve összetevőjét is megkülönböztetik. Egyes kutatásokban az önkontroll szinonimájaként említik, máshol különböző, de egymással kapcsolatban lévő fogalmakként szerepelnek. A jobb viselkedéses, érzelmi és kognitív kontroll gyakran összefüggésbe hozható a jobb teljesítménnyel.

A koncentrációt, az impulzusok elnyomását és a jutalmak megszerzésének késleltetését szokás az önfegyelem formáinak tartani. Ezekben közös, hogy segítenek felesleges, időpazarló, káros hajlamokat, kísértéseket elnyomni, háttérbe szorítani.

A jobb koncentrációs képesség segít abban, hogy a zavaró tényezők, fáradtság, frusztráció, negatív gondolatok vagy unalom ellenére is folytassunk egy feladatot. A megfelelő figyelem, fókusz nélkül nincs haladás, az idő eltelik, és úgy érezzük, semmit sem csináltunk.

Az impulzusok elnyomásához nem csak a káros szokások elhagyása tartozik. Ez a képesség azért is fontos, hogy meg tudjuk kérdőjelezni az első megoldást, ami eszünkbe jut egy problémára; figyelembe tudjunk venni alternatívákat, és mérlegelni tudjuk az előnyöket, hátrányokat – így a kockázatvállaló viselkedés elkerülésében is szerepe van. Segít megakadályozni, hogy elhamarkodott következtetésekre jussunk.

A jutalmak megszerzésének késleltetése azért fontos, hogy ne áldozzuk fel hosszú távú céljainkat, a jövőnk szempontjából fontos dolgokat rövid távú jutalmakért cserébe.

Ezek alapján érthető az önfegyelem fontossága. Ha nagyobb önfegyelemmel rendelkezünk, kevésbé vagyunk hajlamosak halogatni. Előrébb soroljuk a fontosabb, bár kevésbé szórakoztató vagy kellemes teendőinket, több időt töltünk bizonyos feladatokkal, amelyekkel így hamarabb elkészülünk. Kisebb az esélye, hogy figyelmünk elkalandozik, így a rendelkezésünkre álló időt hatékonyabban tudjuk felhasználni.

Képesek vagyunk nemcsak tervezni, de a terveink mellett kitartani, azokat megvalósítani; átgondolni, mi a számunkra legjobban működő megoldás, és igényeinknek megfelelően módosítani.

Mindezek a hatások valószínűbbé teszik, hogy sikert tapasztalunk meg, és hogy problémáinkat hatékonyan tudjuk kezelni, ami erősíti a motivációt, növeli az énhatékonyságot, és további sikereket eredményez.

Tippek az önfegyelem fejlesztéséhez

1. Kapcsoljuk össze az önfegyelmet értékeinkkel. Mit szeretnénk elérni pontosan? Könnyebb az önfegyelmet választanunk, ha tudjuk, miért csináljuk, vagyis ha van értelme számunkra. Céljaink lehetnek változatosak. Talán szorongásunkat, negatív gondolatainkat akarjuk féken tartani. Az is lehet, hogy egészségesebb szokásokat akarunk kialakítani, megtanulni valamit (pl. nyelvet, képességet), vagy javítani akarunk kapcsolatainkon.
2. Van, amikor az önfegyelem a lassításról és önmagunk visszafogásáról szól. Az önfegyelem hiánya mellett problémát okozhat a túl sok önfegyelem is. Ha azok közé az emberek közé tartozunk, akik hajlamosak túlhajszolni magukat, azt kell megtanulnunk, hogyan lassítsunk. Lehet, hogy perfekcionisták vagyunk; esetleg szorongás, stressz késztet minket arra, hogy valamit ötödjére is ellenőrizzünk, átnézzünk, tökéletesítsünk; vagy nehezen tudunk nemet mondani mások kéréseire. Máskor éppen nagyon jól haladunk egy feladattal, és ránézve az időre úgy gondoljuk, még egy-két óra belefér, hiába terveztünk a napra más programot is. Ha megtanuljuk, mikor jön el az ideje annak, hogy lassítsunk és nemet mondjunk, akkor elkerülhetjük a kiégést és az érzelmi kimerülést – így annak is nagyobb a valószínűsége, hogy kitartunk terveink és elhatározásaink mellett.
3. Legyünk tudatosabbak abban, hogy kivel hasonlítjuk össze magunkat. A társas összehasonlítás motiválhat, ha a megfelelő személyekhez hasonlítjuk magunkat. Figyeljük meg, milyen gondolatokat ébreszt bennünk, amikor mások sikerét látjuk. A másik személy könnyen rendelkezhet olyasvalamivel, amit mi is megszerezhetünk magunknak némi munkával, tervezéssel, tudatos erőfeszítéssel. Megfigyelhetjük azt is, mit csinál máshogyan, mint mi, és az a saját életünkbe hogyan illeszkedik. Emlékezzünk a társas összehasonlítás szabályaira: ha önmagunknál sokkal sikeresebb személyekkel hasonlítjuk össze magunkat, vagy az összehasonlítás életünk olyan területét érinti, amellyel kapcsolatban bizonytalanságot, sebezhetőséget érzünk, az eredmény motiváció helyett könnyen szégyen, bűntudat, tehetetlenség, megbánás, elégedetlenségérzés vagy akár depresszió lehet.
4. Alakítsuk a környezetünket is előnyünkre. Tegyük könnyebbé a hasznos szokások kialakítását, nehezebbé a rossz szokások fenntartását. Az előbbieket támogató tárgyak legyenek elérhetőbbek, míg az utóbbiakat támogatókból legyen minél kevesebb körülöttünk. Könnyebb megállni, hogy egészségtelenül táplálkozzunk, ha ezek az ételek nem állnak rendelkezésünkre otthonunkban. Kialakíthatunk olyan tereket, amelyekben könnyebb koncentrálnunk, elmélyülnünk – például azzal, hogy eltávolítjuk a zavaró tényezőket (pl. digitális eszközök). Ha ezekre szükségünk van a munkához vagy a tanuláshoz, elhatározhatjuk, hogy addig nem nyitunk meg felesleges alkalmazásokat, internetes oldalakat, amíg bizonyos mennyiségű feladattal el nem készülünk.
5. Haladjunk kis lépésekben. A különböző célok különböző tervvel és új szokások bevezetésével járnak, ami egyszerre nagy feladatnak érződhet, és akaraterőnket is jobban próbára teszi. Ha hirtelen túl sokat vállalunk, az elveheti a kedvünket mindenféle változtatástól, és ahhoz vezethet, hogy feladjuk a elhatározásunkat, mielőtt elkezdenénk.
6. Készüljünk fel a nehézségekre. Bár a nagyobb önfegyelem hosszú távon hasznos lesz számunkra, a fejlődés útja gyakran nem könnyű vagy kellemes. A kezdeti nehézség természetes, és nem kell hogy elbátortalanítson minket. Láttuk, hogy az önfegyelem erősítheti önmagát. Az elért siker motivációként szolgál, és további sikerekhez vezet, így ha nem adjuk fel az elején, az önfegyelem gyakorlása fokozatosan egyre könnyebbé válik.

Az önfegyelemnek nem kell elérhetetlen képességnek tűnnie. Ha összekapcsoljuk céljainkkal és értékeinkkel, valamint értelmet adunk neki, és engedjük, hogy a segítségével elért sikerek tovább erősítsék motivációnkat, akkor idővel egyre jobbak leszünk benne.