Láthatatlanság a munkahelyen – Miért fáj, és mit tudunk tenni ellene?

Keményen dolgozunk, olykor a szabadidőnket is beáldozzuk, hogy egy feladattal elkészüljünk. Mindent úgy végzünk, ahogy kell, megbízhatóak és hatékonyak vagyunk, mégis mintha senki észre sem venné. Mindeközben lehet, hogy szemtanúi vagyunk kollégáink előrehaladásának. Lehet, hogy mindig mások kapják a legjobb, legérdekesebb feladatokat és projekteket, vagy több elismerésben részesülnek. A munkahelyi kirekesztés lehet szándékos; máskor a körülmények észrevétlenül járulnak hozzá. Jó hír azonban, hogy több lehetséges módja is van annak, hogy láthatóbbá tegyük magunkat.

Munkánkat számos dolog megnehezítheti. Előfordul, hogy az elvárások túlzóak. Lehetnek kellemetlen, agresszív vagy mérgező munkatársaink. Talán olyan emberekkel kell együtt dolgoznunk, akik nem rendelkeznek a szükséges képességekkel, esetleg motiválatlanok. Napjainkban a kiégés és a motivációhiány is gyakori a munkahelyeken. Ezek a problémák sokszor több tényező együttes hatására alakulnak ki, és szerepet játszhat bennük az a tapasztalat, amikor az emberek láthatatlannak érzik magukat. A láthatatlanság a munkáltatónak és a munkavállalónak is sokba kerülhet. Megfoszthat minket az előrelépéstől, a tanulástól, lehetőségektől és a közösséghez tartozás örömétől.

Cikkünkből kiderül:

1. Milyen tényezők játszanak szerepet abban, ha láthatatlannak érezzük magunkat a munkahelyen?
2. Milyen problémákhoz vezethet a munkahelyi láthatatlanság?
3. Hogyan tehetjük magunkat láthatóvá?

A láthatatlanság jelei a munkahelyen

1. Hiányzik a közösség és a valahova tartozás érzése. Lehet, hogy a munkatársaink vagy a felsőbb vezetés idegenek számunkra. Nem kapunk meghívásokat munkán kívüli programokra, amikor kollégáink eljárnak kávézni vagy vacsorázni.
2. Nem kapunk pozitív visszajelzéseket. Nem emelik ki, ha teljesítményünk kifejezetten jó volt egy adott időszakban. Nem fejeznek ki köszönetet a munkánkért. Nincsen hónap dolgozója cím, egyfajta dicsőségtábla, hogy egyes dolgozók mivel járultak hozzá a sikerhez, vagy más módon kifejezett elismerés, értékelés. Előfordulhat, hogy a pozitív eredmények nem kerülnek említésre, sőt észre sem veszik őket, csak a negatív viselkedést korrigálják; a hibákat, késéseket stb. veszik észre. Kiváló teljesítményünk ellenére sem részesülünk előléptetésben.
3. Bizonyos hozzájárulásaink, teljesítményeink vagy képességeink nagyobb valószínűséggel láthatatlanok. Például könnyen elismerés, értékelés nélkül maradhat:
4. munkatársaink támogatása, segítése;
5. munkaidőn kívüli projektek, tevékenységek;
6. kreativitás, váratlan helyzetekre való gyors reakció és hatékony problémamegoldás;
7. együttérzés, érzelmi intelligencia, figyelmesség.

Akkor is érezhetjük magunkat láthatatlannak, ha elsősorban a háttérben zajló munkafolyamatokért vagyunk felelősek.

1. Véleményünket, panaszainkat, aggodalmainkat figyelmen kívül hagyják. Nem kérik ki a véleményünket olyan változásokról sem, amelyek minket is érintenek, vagy olyan témákban, amelyekben szakértőnek számítunk. Ha mégis meghallgatják, figyelmen kívül hagyják. Elbeszélnek a fejünk felett, amikor megpróbálnánk egy-egy gondolatunkat megosztani.
2. Hiába vannak ötleteink, gondolataink, azokat nem osztjuk meg másokkal. Beülünk megbeszélésekre, de ritkán vagy szinte soha nem szólalunk fel. Ennek több oka is lehet. Talán azt gondoljuk, az ötleteink nem is annyira jók. Ha a vezetőség korábban nem mutatott érdeklődést valamilyen formában, hogy kíváncsi a dolgozók véleményére, talán elhitettük magunkkal, hogy felesleges próbálkozni is.

A munkahelyi láthatatlanság lehetséges következményei

A munkahelyen tapasztalt kirekesztés, kizárás gyakoribb, mint a zaklatás, bántalmazás. Az emberek többsége úgy véli, hogy szociálisan elfogadott formája a negatív bánásmódnak, és kevésbé ártalmas, mint a bántalmazás. A kettő közötti különbségtételt az is mutatja, hogy míg utóbbit gyakran tiltják munkahelyeken, előbbit nem is említik.

A láthatatlanság tapasztalata hosszú távon csökkentheti a motivációt és a teljesítményt.

Társas lényként az emberek vágynak arra, hogy észrevegyék, megbecsüljék őket; hogy számítsanak, és hogy tartozzanak valahova.

Ha úgy érzik, hogy ez nem történik meg, akkor kevesebb energiát fektetnek a munkájukba, kivonják magukat a feladatokból, proaktivitásuk csökkenhet. A munkahelyen belül nem keresik az előrelépési, tanulási lehetőségeket, így a láthatatlanság érzése fejlődésüket és karrierjüket is hátráltathatja. Ezenkívül az érzelmi elkötelezettség hiányához, a munkahellyel való elégedettség csökkenéséhez, a munkahely elhagyásához, és önértékelési, valamint egészségügyi problémákhoz is vezethet.

Azoknál a dolgozóknál, akik több munkával és erőfeszítéssel próbálják elérni, hogy lássák, elismerésben részesítsék őket, nagyobb eséllyel alakul ki kiégés.

Tegyük magunkat láthatóbbá!

1. Tisztázzuk a céljainkat. Milyen irányba szeretnénk vinni karrierünket? Céljaink befolyásolhatják, hol, milyen lehetőségeket érdemes keresnünk, kikkel érdemes kapcsolatba lépni, milyen képességek megléte szükséges.
2. Gondoljuk át erősségeinket és képességeinket. Milyen módon szeretnénk prezentálni magunkat? Mely képességeinket szeretnénk használni a munkánk során? Melyeket szeretnénk fejleszteni? Melyekről szeretnénk, ha vezetőink tudnának? Tudjuk a vállalt feladatainkat ezekhez a képességekhez igazítani?
3. Gondoljuk át szokásainkat és időbeosztásunkat. Hajlamosak vagyunk az öncenzúrára? Visszafogjuk magunkat; gondolatainkat, véleményünket megtartjuk magunknak? Részt szoktunk venni különböző szakmai rendezvényeken? Hívtak korábban munkatársaink helyekre vagy programokra, amiket le kellett mondanunk, akár önhibánkon kívül? Emlékezzünk: ők nem biztos, hogy tudják a lemondás okát. Ha a meghívások abbamaradnak, vagy elmennek nélkülünk, talán azt gondolják, nem lenne kedvünk csatlakozni. Lehetünk proaktívak, és szervezhetünk mi egy találkozót. Gondoljuk át, milyen programok és hova férnek be az időbeosztásunkba. Ha van egy kreatív ötletünk, ne tartsuk magunkban.
4. Ismerjük meg a munkáltatónkat. Mely értékeket tartják a legfontosabbnak munkahelyünkön? Ha pontosan ismerjük, mire van szükségük, milyen képességeknek veszik a legnagyobb hasznát, és meg tudjuk mutatni, hogy rendelkezünk ezekkel a képességekkel, nagyobb eséllyel vehetnek észre minket és a munkánkat.
5. Végezzünk jó munkát. Evidensnek tűnhet, és az is igaz, hogy a legtöbb esetben ez önmagában nem elég ahhoz, hogy a megfelelő emberek felfigyeljenek ránk. Ha azonban minőségi munka kerül ki a kezünk alól, tartjuk a határidőket stb., munkáltatónk látni fogja, hogy pontosak, megbízhatók vagyunk, és lehet számítani ránk.

1. Keressük a munkahelyen belül a tanulási lehetőségeket. Tudjuk valamilyen szerepben képviselni rendezvényeken, más cégekkel, partnerekkel történő együttműködésben? Szerveznek rendszeres képzéseket, workshopokat?
2. Építsünk kapcsolatokat. A kapcsolatokon keresztül ötleteket, tapasztalatokat oszthatunk meg egymással. Ha többen ismerik a nevünket, korábbi projekteket, amelyeken dolgoztunk, képességeinket, eddigi elismeréseinket, nagyobb a valószínűsége egy lehetséges jövőbeli együttműködésnek vagy állásajánlatnak. A saját munkahelyünkön belül is lehet erre lehetőségünk, illetve az utazással, előadásokkal, rendezvényekkel járó projektek keretében is.
3. Osszuk meg ötleteinket, az általunk készített képzési anyagokat, útmutatókat, segédleteket munkatársainkkal. Bármilyen munkát végzünk, az tükrözze a képességeinket. A jelenlegi munkakörünkön kívüli feladatok teljesítése hangsúlyozhatja olyan képességeinket, amelyek megléte nem biztos, hogy nyilvánvaló. Kiemelheti továbbá elkötelezettségünket, kitartásunkat, proaktív hozzáállásunkat.
4. Vállaljunk extra munkát, ha tudunk. Ha időnk és energiánk engedi, érdemes vállalnunk nagyobb, kihívást jelentő feladatokat, akár olyanokat is, amelyektől a legtöbben inkább távol maradnának. Szembejöhetnek velünk olyan projektek, amelyek a felsőbb vezetés számára is láthatóbbá tesznek minket.
5. Kommunikáljuk a munkatársak felé, ha úgy érezzük, átnéznek rajtunk. Előfordulhat, hogy egy-egy hozzászólás elveszik a zajban, és nem szándékosan hagynak minket figyelmen kívül. Ilyenkor, amint lehetőségünk adódik rá, megismételhetjük gondolatunkat. Ha a véleményünk feletti elsiklás gyakran megtörténik, külön megemlíthetjük ezt a problémát. Ha munkáltatónk számára fontosak vagyunk, meghallgat majd minket, és közös megoldásra törekszik.

Láthatóvá tenni magunkat a munkahelyen nagy kihívásnak érződhet, főleg akkor, ha önmagunk előtérbe helyezése idegen számunkra. Lehet, hogy ez egyszerűen alkatilag távol áll tőlünk. Az is lehet, hogy a családunk vagy a társadalom tanított meg minket arra, hogy az „önreklám” nem helyénvaló. Talán nem bízunk eléggé a saját képességeinkben. További nehézséget jelenthet, ha a múltban negatív tapasztalat ért minket. Előfordulhat, hogy nagymértékben ki kell lépnünk a komfortzónánkból, de nem kell egyszerre az összes stratégiát alkalmaznunk. Választásunkat igazíthatjuk céljainkhoz és a munkahelyünk által biztosított lehetőségekhez. Ha láthatóbbá tudjuk tenni magunkat, az a mentális egészségünkre és a karrierünkre is pozitív hatással lehet, elősegíti a fejlődésünket, és fontos tapasztalatokkal gazdagíthat minket.